nyakú
See also: nyaku
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɲɒkuː]
- Hyphenation: nya‧kú
- Rhymes: -kuː
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | nyakú | nyakúak |
| accusative | nyakút | nyakúakat |
| dative | nyakúnak | nyakúaknak |
| instrumental | nyakúval | nyakúakkal |
| causal-final | nyakúért | nyakúakért |
| translative | nyakúvá | nyakúakká |
| terminative | nyakúig | nyakúakig |
| essive-formal | nyakúként | nyakúakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | nyakúban | nyakúakban |
| superessive | nyakún | nyakúakon |
| adessive | nyakúnál | nyakúaknál |
| illative | nyakúba | nyakúakba |
| sublative | nyakúra | nyakúakra |
| allative | nyakúhoz | nyakúakhoz |
| elative | nyakúból | nyakúakból |
| delative | nyakúról | nyakúakról |
| ablative | nyakútól | nyakúaktól |
| non-attributive possessive - singular |
nyakúé | nyakúaké |
| non-attributive possessive - plural |
nyakúéi | nyakúakéi |
Coordinate terms
- (second elements of parasynthetic body-part compounds) testű, agyarú, agyú, ajkú, állú, arcú, bajszú/bajuszú, begyű, belű/bélű, bokájú, bordájú, bundájú, bőrű, combú, csápú, csípőjű, csontú, csőrű, derekú, farkú, fejű, fenekű, fogú, fülű, gerincű, gyomrú, hajú, hasú, hátú, heréjű, homlokú, húsú, izmú, karú, keblű, képű, körmű, kezű, lábú, májú, markú, mellkasú, mellű, nyakú, nyelvű, orrú, öklű, patájú, petéjű, pofájú, púpú, sarkú, sejtű, szájú, szakállú, szárnyú, szarvú, szemöldökű, szemű, szívű, szőrű, talpú, tenyerű, térdű, tollú, torkú, tökű, tüdejű, ujjú, üstökű, vállú, vérű; (for plants) ágú, gyökerű, levelű, szárú, sziklevelű, szikű, törzsű, tövű, virágú, virágzatú
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.