bundájú
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈbundaːjuː]
- Hyphenation: bun‧dá‧jú
- Rhymes: -juː
Adjective
bundájú (not comparable)
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | bundájú | bundájúak |
| accusative | bundájút | bundájúakat |
| dative | bundájúnak | bundájúaknak |
| instrumental | bundájúval | bundájúakkal |
| causal-final | bundájúért | bundájúakért |
| translative | bundájúvá | bundájúakká |
| terminative | bundájúig | bundájúakig |
| essive-formal | bundájúként | bundájúakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | bundájúban | bundájúakban |
| superessive | bundájún | bundájúakon |
| adessive | bundájúnál | bundájúaknál |
| illative | bundájúba | bundájúakba |
| sublative | bundájúra | bundájúakra |
| allative | bundájúhoz | bundájúakhoz |
| elative | bundájúból | bundájúakból |
| delative | bundájúról | bundájúakról |
| ablative | bundájútól | bundájúaktól |
| non-attributive possessive - singular |
bundájúé | bundájúaké |
| non-attributive possessive - plural |
bundájúéi | bundájúakéi |
Coordinate terms
- (second elements of parasynthetic body-part compounds) testű, agyarú, agyú, ajkú, állú, arcú, bajszú/bajuszú, begyű, belű/bélű, bokájú, bordájú, bundájú, bőrű, combú, csápú, csípőjű, csontú, csőrű, derekú, farkú, fejű, fenekű, fogú, fülű, gerincű, gyomrú, hajú, hasú, hátú, heréjű, homlokú, húsú, izmú, karú, keblű, képű, körmű, kezű, lábú, májú, markú, mellkasú, mellű, nyakú, nyelvű, orrú, öklű, patájú, petéjű, pofájú, púpú, sarkú, sejtű, szájú, szakállú, szárnyú, szarvú, szemöldökű, szemű, szívű, szőrű, talpú, tenyerű, térdű, tollú, torkú, tökű, tüdejű, ujjú, üstökű, vállú, vérű; (for plants) ágú, gyökerű, levelű, szárú, sziklevelű, szikű, törzsű, tövű, virágú, virágzatú
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.