térdel

Hungarian

Etymology

térd (knee) + -el (verb-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈteːrdɛl]
  • Hyphenation: tér‧del
  • Rhymes: -ɛl
  • Homophone: térddel

Verb

térdel

  1. (intransitive) to kneel (to rest on one's bent knees, sometimes only one)

Conjugation

Coordinate terms

Derived terms

  • térdelés

(With verbal prefixes):

  • beletérdel
  • feltérdel
  • kitérdel
  • letérdel
  • megtérdel
  • odatérdel
  • rátérdel
  • visszatérdel

Further reading

  • térdel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.