bélel

Hungarian

Etymology

First attested in 1559. bél + -el (verb-forming suffix)[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈbeːlɛl]
  • Hyphenation: bé‧lel
  • Rhymes: -ɛl

Verb

bélel

  1. (transitive) to line (with: -val/-vel) (to cover the inner surface of something with a warming, insulating material)
    A madár puha fűvel béleli a fészkét.The bird lines its nest with soft grass.
    A varrónő selyemmel bélelte a köpenyt.The seamstress lined the cloak with silk.
    Az ajándékdobozt selyempapírral béleltem.I lined the gift box with tissue paper.

Conjugation

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • bebélel
  • kibélel

References

  1. bélel in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • bélel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • bélel in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.