bélelt

Hungarian

Etymology

bélel (“to line”) +‎ -t

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈbeːlɛlt]
  • Hyphenation: bé‧lelt
  • Rhymes: -ɛlt

Verb

bélelt

  1. third-person singular indicative past indefinite of bélel

Participle

bélelt

  1. past participle of bélel

Adjective

bélelt (comparative béleltebb, superlative legbéleltebb)

  1. lined, padded (having a lining, an inner layer or covering)
    prémmel bélelt kabát ― a coat lined with fur, a fur-lined coat
  2. filled, loaded
    jól bélelt erszény ― a well-furnished purse
  3. (figuratively) In the expression: búval bélelt (sad, gloomy), literally: "lined with sorrow".

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative bélelt béleltek
accusative béleltet bélelteket
dative béleltnek bélelteknek
instrumental bélelttel béleltekkel
causal-final béleltért béleltekért
translative béleltté béleltekké
terminative béleltig béleltekig
essive-formal béleltként béleltekként
essive-modal — —
inessive béleltben béleltekben
superessive bélelten bélelteken
adessive béleltnél bélelteknél
illative béleltbe béleltekbe
sublative béleltre béleltekre
allative bélelthez béleltekhez
elative béleltből béleltekből
delative béleltről béleltekről
ablative bélelttől béleltektől
non-attributive
possessive - singular		 bélelté bélelteké
non-attributive
possessive - plural		 béleltéi béleltekéi

Derived terms
Compound words

Further reading
  • bélelt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • bélelt in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.