jelen

See also: Jelen, jeleń, Jeleń, jeléń, and jeleň

Czech

Etymology

Inherited from Old Czech jelen, from Proto-Slavic *(j)elenь, from Proto-Indo-European *h₁el-en-i-, which is often being connected with *h₁el- (yellow-brown). Its Slavic cognates are Polish jeleń (deer) or Russian оле́нь (olénʹ, deer), other Indo-European cognates are Lithuanian élnis or álnis (deer), Old Irish elit (roe deer), Welsh elain (hind), Ancient Greek ἔλαφος (élaphos, deer) and Armenian եղն (eġn, hind).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈjɛlɛn]
  • Rhymes: -lɛn, -ɛlɛn
  • Hyphenation: je‧len

Noun

jelen m anim (feminine laň, related adjective jelení)

  1. deer
  2. stag (male deer)

Declension

Derived terms

References

  1. Rejzek, Jiří (2015) “jelen”, in Český etymologický slovník [Czech Etymological Dictionary] (in Czech), 3rd (revised and expanded) edition, Praha: LEDA, →ISBN, page 272

Further reading

  • jelen in Příruční slovník jazyka českého, 1935–1957
  • jelen in Slovník spisovného jazyka českého, 1960–1971, 1989
  • jelen in Internetová jazyková příručka

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈjɛlɛn]
  • (file)
  • Hyphenation: je‧len
  • Rhymes: -ɛn

Etymology 1

Lexicalization of jel (characteristic, distinguishing mark) + -en (adverb-forming suffix).[1]

Adjective

jelen (not comparable)

  1. present
    jelen időpresent tense
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative jelen jelenek
accusative jelent jeleneket
dative jelennek jeleneknek
instrumental jelennel jelenekkel
causal-final jelenért jelenekért
translative jelenné jelenekké
terminative jelenig jelenekig
essive-formal jelenként jelenekként
essive-modal
inessive jelenben jelenekben
superessive jelenen jeleneken
adessive jelennél jeleneknél
illative jelenbe jelenekbe
sublative jelenre jelenekre
allative jelenhez jelenekhez
elative jelenből jelenekből
delative jelenről jelenekről
ablative jelentől jelenektől
non-attributive
possessive - singular
jelené jeleneké
non-attributive
possessive - plural
jelenéi jelenekéi
Derived terms
Compound words
Expressions

Etymology 2

From the ellipsis of jelenkor (the present time, our age), from jelen (present, current) + kor (age, period).[1]

Noun

jelen (usually uncountable, plural jelenek)

  1. present
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative jelen jelenek
accusative jelent jeleneket
dative jelennek jeleneknek
instrumental jelennel jelenekkel
causal-final jelenért jelenekért
translative jelenné jelenekké
terminative jelenig jelenekig
essive-formal jelenként jelenekként
essive-modal
inessive jelenben jelenekben
superessive jelenen jeleneken
adessive jelennél jeleneknél
illative jelenbe jelenekbe
sublative jelenre jelenekre
allative jelenhez jelenekhez
elative jelenből jelenekből
delative jelenről jelenekről
ablative jelentől jelenektől
non-attributive
possessive - singular
jelené jeleneké
non-attributive
possessive - plural
jelenéi jelenekéi
Possessive forms of jelen
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. jelenem jeleneim
2nd person sing. jelened jeleneid
3rd person sing. jelene jelenei
1st person plural jelenünk jeleneink
2nd person plural jelenetek jeleneitek
3rd person plural jelenük jeleneik

Etymology 3

jel + -en

Noun

jelen

  1. superessive singular of jel

References

  1. jelen in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • jelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Old Czech

Etymology

Inherited from Proto-Slavic *(j)elenь.

Pronunciation

  • IPA(key): (13th CE) /ˈjɛlɛn/
  • IPA(key): (15th CE) /ˈjɛlɛn/

Noun

jelen m animal

  1. (mammals) deer

Declension

Descendants

  • Czech: jelen

Further reading

Serbo-Croatian

Etymology

Inherited from Proto-Slavic *(j)elenь.

Pronunciation

  • IPA(key): /jělen/
  • Hyphenation: je‧len

Noun

jèlen m (Cyrillic spelling јѐлен)

  1. male deer, buck, stag

Declension

Further reading

  • jelen” in Hrvatski jezični portal

Slovene

Etymology

From Proto-Slavic *(j)elenь.

Pronunciation

  • IPA(key): /jɛ̀ːlɛn/

Noun

jélen m anim

  1. deer (the animal)

Inflection

The diacritics used in this section of the entry are non-tonal. If you are a native tonal speaker, please help by adding the tonal marks.
Masculine anim., hard o-stem
nom. sing. jêlen
gen. sing. jeléna
singular dual plural
nominative
(imenovȃlnik)
jêlen jeléna jeléni
genitive
(rodȋlnik)
jeléna jelénov jelénov
dative
(dajȃlnik)
jelénu jelénoma jelénom
accusative
(tožȋlnik)
jeléna jeléna jeléne
locative
(mẹ̑stnik)
jelénu jelénih jelénih
instrumental
(orọ̑dnik)
jelénom jelénoma jeléni

Further reading

  • jelen”, in Slovarji Inštituta za slovenski jezik Frana Ramovša ZRC SAZU, portal Fran
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.