jelenlét

Hungarian

Etymology

jelen (present) + lét (existence)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈjɛlɛnleːt]
  • Hyphenation: je‧len‧lét
  • Rhymes: -eːt

Noun

jelenlét (plural jelenlétek)

  1. presence

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative jelenlét jelenlétek
accusative jelenlétet jelenléteket
dative jelenlétnek jelenléteknek
instrumental jelenléttel jelenlétekkel
causal-final jelenlétért jelenlétekért
translative jelenlétté jelenlétekké
terminative jelenlétig jelenlétekig
essive-formal jelenlétként jelenlétekként
essive-modal
inessive jelenlétben jelenlétekben
superessive jelenléten jelenléteken
adessive jelenlétnél jelenléteknél
illative jelenlétbe jelenlétekbe
sublative jelenlétre jelenlétekre
allative jelenléthez jelenlétekhez
elative jelenlétből jelenlétekből
delative jelenlétről jelenlétekről
ablative jelenléttől jelenlétektől
non-attributive
possessive - singular
jelenlété jelenléteké
non-attributive
possessive - plural
jelenlétéi jelenlétekéi
Possessive forms of jelenlét
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. jelenlétem jelenléteim
2nd person sing. jelenléted jelenléteid
3rd person sing. jelenléte jelenlétei
1st person plural jelenlétünk jelenléteink
2nd person plural jelenlétetek jelenléteitek
3rd person plural jelenlétük jelenléteik

Derived terms

Compound words

Further reading

  • jelenlét in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.