jelenléte

Hungarian

Etymology

jelenlét + -e (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈjɛlɛnleːtɛ]
  • Hyphenation: je‧len‧lé‧te

Noun

jelenléte

  1. third-person singular single-possession possessive of jelenlét

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative jelenléte
accusative jelenlétét
dative jelenlétének
instrumental jelenlétével
causal-final jelenlétéért
translative jelenlétévé
terminative jelenlétéig
essive-formal jelenléteként
essive-modal jelenlétéül
inessive jelenlétében
superessive jelenlétén
adessive jelenléténél
illative jelenlétébe
sublative jelenlétére
allative jelenlétéhez
elative jelenlétéből
delative jelenlétéről
ablative jelenlététől
non-attributive
possessive - singular
jelenlétéé
non-attributive
possessive - plural
jelenlétééi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.