dicsér

See also: dícsér

Hungarian

Etymology

From the same stem as dicsekszik (to boast, brag) and dicső (glorious) + -r (frequentative suffix).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈdit͡ʃeːr]
  • Hyphenation: di‧csér
  • Rhymes: -eːr

Verb

dicsér

  1. (transitive) to praise
    Synonyms: értékel, méltányol (to appreciate), elismer (to acknowledge)
    Antonyms: bírál, kritizál, szid, hibáztat, kárhoztat, elítél, megró, elmarasztal

Conjugation

Derived terms

(With verbal prefixes):

Expressions

References

  1. dicsér in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • dicsér in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • dicsér in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.