szabadít

Hungarian

Etymology

szabad (free) + -ít (verb-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsɒbɒdiːt]
  • Hyphenation: sza‧ba‧dít
  • Rhymes: -iːt

Verb

szabadít

  1. (transitive, rare) to liberate, set free
  2. (transitive) to set (e.g. a dog or another unwanted being, on someone: -ra/-re)

Usage notes

This form normally occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

Conjugation

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • elszabadít
  • felszabadít
  • kiszabadít
  • leszabadít
  • megszabadít
  • nekiszabadít
  • rászabadít

Further reading

  • szabadít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.