szörnyű

Hungarian

Etymology

Derived from an otherwise unattested verb szörny- (“to scare, distort, taint”) of unknown origin + -ű (present-participle suffix),[1] compare the ending of lassú and present-day -ó/-ő (present-participle suffix).

Pronunciation

IPA^(key): [ˈsørɲyː]
Hyphenation: ször‧nyű
Rhymes: -ɲyː

Adjective

szörnyű (comparative szörnyűbb or szörnyebb, superlative legszörnyűbb or legszörnyebb)

horrible, terrible, monstrous

Declension

Inflection of szörnyű
	singular	plural
nominative	szörnyű	szörnyűk szörnyűek
accusative	szörnyűt	szörnyűket szörnyűeket
dative	szörnyűnek	szörnyűknek szörnyűeknek
instrumental	szörnyűvel	szörnyűkkel szörnyűekkel
causal-final	szörnyűért	szörnyűkért szörnyűekért
translative	szörnyűvé	szörnyűkké szörnyűekké
terminative	szörnyűig	szörnyűkig szörnyűekig
essive-formal	szörnyűként	szörnyűkként szörnyűekként
essive-modal	—	—
inessive	szörnyűben	szörnyűkben szörnyűekben
superessive	szörnyűn	szörnyűkön szörnyűeken
adessive	szörnyűnél	szörnyűknél szörnyűeknél
illative	szörnyűbe	szörnyűkbe szörnyűekbe
sublative	szörnyűre	szörnyűkre szörnyűekre
allative	szörnyűhöz	szörnyűkhöz szörnyűekhez
elative	szörnyűből	szörnyűkből szörnyűekből
delative	szörnyűről	szörnyűkről szörnyűekről
ablative	szörnyűtől	szörnyűktől szörnyűektől
non-attributive possessive - singular	szörnyűé	szörnyűké szörnyűeké
non-attributive possessive - plural	szörnyűéi	szörnyűkéi szörnyűekéi

Derived terms

Compound words

szörnyethal

Adverb

szörnyű (not comparable)

Synonym of szörnyen (“terribly, awfully”)

Synonyms

(negative intensifier adjectives also used as adverbs) átkozott(ul), borzalmas(an), borzasztó(an), eszméletlen(ül), irgalmatlan(ul), irtózatos(an), iszonyatos(an), iszonyú(an), kegyetlen(ül), őrült(en), pokoli(an), rettenetes(en), rettentő(en), szörnyű(en)

References

szörnyű in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)