kegyetlen

Hungarian

[after 1372] From the same unattested stem as kegyelem (“mercy”) +‎ -etlen. [1]

kegyetlen (comparative kegyetlenebb, superlative legkegyetlenebb)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kegyetlen	kegyetlenek
accusative	kegyetlent	kegyetleneket
dative	kegyetlennek	kegyetleneknek
instrumental	kegyetlennel	kegyetlenekkel
causal-final	kegyetlenért	kegyetlenekért
translative	kegyetlenné	kegyetlenekké
terminative	kegyetlenig	kegyetlenekig
essive-formal	kegyetlenként	kegyetlenekként
essive-modal	kegyetlenül	—
inessive	kegyetlenben	kegyetlenekben
superessive	kegyetlenen	kegyetleneken
adessive	kegyetlennél	kegyetleneknél
illative	kegyetlenbe	kegyetlenekbe
sublative	kegyetlenre	kegyetlenekre
allative	kegyetlenhez	kegyetlenekhez
elative	kegyetlenből	kegyetlenekből
delative	kegyetlenről	kegyetlenekről
ablative	kegyetlentől	kegyetlenektől
non-attributive possessive - singular	kegyetlené	kegyetleneké
non-attributive possessive - plural	kegyetlenéi	kegyetlenekéi

kegyetlen (not comparable)

(negative intensifier adjectives also used as adverbs) átkozott(ul), borzalmas(an), borzasztó(an), eszméletlen(ül), irgalmatlan(ul), irtózatos(an), iszonyatos(an), iszonyú(an), kegyetlen(ül), őrült(en), pokoli(an), rettenetes(en), rettentő(en), szörnyű(en)

kegyetlen in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)