sóvárog

Hungarian

Etymology

From an unattested stem + -og (frequentative verb-forming suffix).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈʃoːvaːroɡ]
  • Hyphenation: só‧vá‧rog
  • Rhymes: -oɡ

Verb

sóvárog

  1. (intransitive) to crave, yearn (with után or -ra/-re)
    Synonyms: vágyik, vágyódik, áhítozik
  2. (transitive, rare) to crave, yearn (with -t/-ot/-at/-et/-öt)

Conjugation

Derived terms

References

  1. sóvárog in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • sóvárog in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.