kérdő
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkeːrdøː]
- Hyphenation: kér‧dő
- Rhymes: -døː
Adjective
kérdő (not comparable)
- questioning (revealing curiosity to find out something)
- (grammar) interrogative
- Coordinate terms: kijelentő, felszólító, felkiáltó, (modal types of sentences or clauses) óhajtó
- kérdő névmás ― interrogative pronoun
Declension
| Inflection of kérdő | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kérdő | kérdők kérdőek |
| accusative | kérdőt | kérdőket kérdőeket |
| dative | kérdőnek | kérdőknek kérdőeknek |
| instrumental | kérdővel | kérdőkkel kérdőekkel |
| causal-final | kérdőért | kérdőkért kérdőekért |
| translative | kérdővé | kérdőkké kérdőekké |
| terminative | kérdőig | kérdőkig kérdőekig |
| essive-formal | kérdőként | kérdőkként kérdőekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kérdőben | kérdőkben kérdőekben |
| superessive | kérdőn | kérdőkön kérdőeken |
| adessive | kérdőnél | kérdőknél kérdőeknél |
| illative | kérdőbe | kérdőkbe kérdőekbe |
| sublative | kérdőre | kérdőkre kérdőekre |
| allative | kérdőhöz | kérdőkhöz kérdőekhez |
| elative | kérdőből | kérdőkből kérdőekből |
| delative | kérdőről | kérdőkről kérdőekről |
| ablative | kérdőtől | kérdőktől kérdőektől |
| non-attributive possessive - singular |
kérdőé | kérdőké kérdőeké |
| non-attributive possessive - plural |
kérdőéi | kérdőkéi kérdőekéi |
Derived terms
Noun
kérdő (uncountable)
- Only used in kérdőre von (“to demand an explanation”).
Further reading
- kérdő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.