felkiáltó

Hungarian

Etymology

felkiált (to exclaim) + (present-participle suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈfɛlkijaːltoː]
  • Hyphenation: fel‧ki‧ál‧tó
  • Rhymes: -toː

Participle

felkiáltó

  1. present participle of felkiált

Adjective

felkiáltó (not comparable)

  1. (grammar) exclamatory
    Coordinate terms: kijelentő, kérdő, felszólító, (modal types of sentences or clauses) óhajtó

Declension

Inflection of felkiáltó
singular plural
nominative felkiáltó felkiáltók
felkiáltóak
accusative felkiáltót felkiáltókat
felkiáltóakat
dative felkiáltónak felkiáltóknak
felkiáltóaknak
instrumental felkiáltóval felkiáltókkal
felkiáltóakkal
causal-final felkiáltóért felkiáltókért
felkiáltóakért
translative felkiáltóvá felkiáltókká
felkiáltóakká
terminative felkiáltóig felkiáltókig
felkiáltóakig
essive-formal felkiáltóként felkiáltókként
felkiáltóakként
essive-modal
inessive felkiáltóban felkiáltókban
felkiáltóakban
superessive felkiáltón felkiáltókon
felkiáltóakon
adessive felkiáltónál felkiáltóknál
felkiáltóaknál
illative felkiáltóba felkiáltókba
felkiáltóakba
sublative felkiáltóra felkiáltókra
felkiáltóakra
allative felkiáltóhoz felkiáltókhoz
felkiáltóakhoz
elative felkiáltóból felkiáltókból
felkiáltóakból
delative felkiáltóról felkiáltókról
felkiáltóakról
ablative felkiáltótól felkiáltóktól
felkiáltóaktól
non-attributive
possessive - singular
felkiáltóé felkiáltóké
felkiáltóaké
non-attributive
possessive - plural
felkiáltóéi felkiáltókéi
felkiáltóakéi

Derived terms

Further reading

  • felkiáltó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.