igaz

Basque

Pronunciation

 
  • IPA(key): (most dialects) /iɡas̻/ [i.ɣ̞as̻]
  • IPA(key): (Biscayan) /iɡas̺/ [i.ɣ̞as̺]

 
  • (most dialects) Rhymes: -iɡas̻
  • (Biscayan) Rhymes: -iɡas̺

  • Hyphenation: i‧gaz

Adverb

igaz (not comparable)

  1. Biscayan and Gipuzkoan form of iaz (last year)

Further reading

  • igaz” in Orotariko Euskal Hiztegia [General Basque Dictionary], euskaltzaindia.eus

Hungarian

Etymology

First attested in the middle of 13th century. Native word, probably a derivation. Its base word is presumably jóg (right hand), an older variant of jog (law). Its ending is the obsolete noun-forming suffix -z. For the ending, compare száraz. For the word-initial shift from jo- to i-, compare inkább (rather) (older variant jonkább) and irgalom (mercy) (jorgat (to have mercy) found in Halotti beszéd és könyörgés (Funeral Sermon and Prayer)). The notion of right hand and true, honest are connected in other languages, as well, such as German recht, English right, French droit, Finnish oikea.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈiɡɒz]
  • (file)
  • Hyphenation: igaz
  • Rhymes: -ɒz

Adjective

igaz (comparative igazabb, superlative legigazabb)

  1. true
    Synonyms: helytálló, valós
    Antonyms: hamis, hazug, valótlan
  2. (archaic) righteous, truthful, honest
    Synonyms: derék, becsületes, tisztességes, jóravaló, erényes, erkölcsös

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative igaz igazak
accusative igazat igazakat
dative igaznak igazaknak
instrumental igazzal igazakkal
causal-final igazért igazakért
translative igazzá igazakká
terminative igazig igazakig
essive-formal igazként igazakként
essive-modal igazul
inessive igazban igazakban
superessive igazon igazakon
adessive igaznál igazaknál
illative igazba igazakba
sublative igazra igazakra
allative igazhoz igazakhoz
elative igazból igazakból
delative igazról igazakról
ablative igaztól igazaktól
non-attributive
possessive - singular
igazé igazaké
non-attributive
possessive - plural
igazéi igazakéi

Derived terms

Expressions

Noun

igaz (countable and uncountable, plural igazak)

  1. (in certain phrases) truth
  2. (in certain phrases, chiefly with a possessive suffix) justice, rightful claim
  3. (chiefly in the plural) righteous person

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative igaz igazak
accusative igazat igazakat
dative igaznak igazaknak
instrumental igazzal igazakkal
causal-final igazért igazakért
translative igazzá igazakká
terminative igazig igazakig
essive-formal igazként igazakként
essive-modal
inessive igazban igazakban
superessive igazon igazakon
adessive igaznál igazaknál
illative igazba igazakba
sublative igazra igazakra
allative igazhoz igazakhoz
elative igazból igazakból
delative igazról igazakról
ablative igaztól igazaktól
non-attributive
possessive - singular
igazé igazaké
non-attributive
possessive - plural
igazéi igazakéi
Possessive forms of igaz
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. igazam igazaim
2nd person sing. igazad igazaid
3rd person sing. igaza igazai
1st person plural igazunk igazaink
2nd person plural igazatok igazaitok
3rd person plural igazuk igazaik

Derived terms

Expressions

References

  1. igaz in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • igaz in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.