trágár
See also: tragar
Hungarian
Etymology
Borrowing from German, specifically from Bavarian, compare trager (“peddler, merchant”).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈtraːɡaːr]
- Rhymes: -aːr
- Hyphenation: trá‧gár
Adjective
trágár (comparative trágárabb, superlative legtrágárabb)
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | trágár | trágárak |
| accusative | trágárat | trágárakat |
| dative | trágárnak | trágáraknak |
| instrumental | trágárral | trágárakkal |
| causal-final | trágárért | trágárakért |
| translative | trágárrá | trágárakká |
| terminative | trágárig | trágárakig |
| essive-formal | trágárként | trágárakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | trágárban | trágárakban |
| superessive | trágáron | trágárakon |
| adessive | trágárnál | trágáraknál |
| illative | trágárba | trágárakba |
| sublative | trágárra | trágárakra |
| allative | trágárhoz | trágárakhoz |
| elative | trágárból | trágárakból |
| delative | trágárról | trágárakról |
| ablative | trágártól | trágáraktól |
| non-attributive possessive - singular |
trágáré | trágáraké |
| non-attributive possessive - plural |
trágáréi | trágárakéi |
Derived terms
- trágárkodik
- trágárság
References
- trágár in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- trágár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.