slussz
Hungarian
Etymology
From German Schluss,[1] from Late Middle High German sluz.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈʃlusː]
- Hyphenation: slussz
- Rhymes: -usː
Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | slussz | slusszok |
accusative | slusszt | slusszokat |
dative | slussznak | slusszoknak |
instrumental | slusszal | slusszokkal |
causal-final | slusszért | slusszokért |
translative | slusszá | slusszokká |
terminative | slusszig | slusszokig |
essive-formal | slusszként | slusszokként |
essive-modal | — | — |
inessive | slusszban | slusszokban |
superessive | slusszon | slusszokon |
adessive | slussznál | slusszoknál |
illative | slusszba | slusszokba |
sublative | slusszra | slusszokra |
allative | slusszhoz | slusszokhoz |
elative | slusszból | slusszokból |
delative | slusszról | slusszokról |
ablative | slussztól | slusszoktól |
non-attributive possessive - singular |
slusszé | slusszoké |
non-attributive possessive - plural |
slusszéi | slusszokéi |
Possessive forms of slussz | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | slusszom | slusszaim |
2nd person sing. | slusszod | slusszaid |
3rd person sing. | slussza | slusszai |
1st person plural | slusszunk | slusszaink |
2nd person plural | slusszotok | slusszaitok |
3rd person plural | slusszuk | slusszaik |
References
- slussz in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.