köszönt

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkøsønt]
  • Hyphenation: kö‧szönt
  • Rhymes: -ønt

Etymology 1

köszön + -t (instantaneous suffix) [1]

Verb

köszönt

  1. (transitive, literary) to greet, salute, hail, welcome (on arrival)
  2. (transitive) to congratulate, toast (on festive occasions)
Conjugation
Derived terms

(With verbal prefixes):

  • beköszönt
  • felköszönt
  • megköszönt
  • ráköszönt

Etymology 2

köszön + -t (past-tense suffix)

Verb

köszönt

  1. third-person singular indicative past indefinite of köszön
    Nem köszönt nekem.S/he did not greet me (did not say hello to me).

References

  1. köszönt in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • köszönt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.