kényszerül

Hungarian

Etymology

From the Old Hungarian kész (to urge, prod) + -ül.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkeːɲsɛryl]
  • Hyphenation: kény‧sze‧rül
  • Rhymes: -yl

Verb

kényszerül

  1. (intransitive) to be constrained, obliged, forced, driven, compelled to do something

Conjugation

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • bekényszerül
  • belekényszerül
  • rákényszerül

References

  1. kényszerül in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • kényszerül in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.