ingerel

See also: îngerel

Hungarian

Etymology

From the obsolete verb inger (to enrage, infuriate) + -el (frequentative verb-forming suffix)[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈiŋɡɛrɛl]
  • Hyphenation: in‧ge‧rel
  • Rhymes: -ɛl

Verb

ingerel

  1. (transitive) to incite, provoke (to trigger a stimulus, to bring about a reaction, e.g. laughter, sneezing, with -ra/-re)
    Az erős fűszerek tüsszentésre ingereltek.The strong spices made me sneeze.
    A kiskutyák egymást kergették és ez nevetésre ingerelte a gyerekeket.
    The puppies chased each other and this made the children laugh.
  2. (transitive) to irritate, annoy
    Synonyms: bosszant, dühösít, mérgesít

Conjugation

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • felingerel

References

  1. ingerel in Gerstner, Károly (ed.). Új magyar etimológiai szótár. (’New Etymological Dictionary of Hungarian’). Beta version. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet / Magyar Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2011–2022. (Research Institute for Linguistics, Hungary). Language abbreviations

Further reading

  • ingerel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.