bosszant

Hungarian

Etymology

From a Turkic language + -t (causative suffix).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈbosːɒnt]
  • Hyphenation: bosz‧szant
  • Rhymes: -ɒnt

Verb

bosszant

  1. (transitive) to annoy someone (with something -val/-vel)
    Synonyms: idegesít, mérgesít
    A nővére bosszantotta Jánost a gyakori látogatásaival.His sister annoyed János with her frequent visits.
    Mi bosszantja az embereket a legjobban?What annoys people the most?

Conjugation

Derived terms

  • bosszantás
  • bosszantó

(With verbal prefixes):

  • felbosszant
  • fölbosszant
  • bosszankodik

References

  1. bosszant in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • bosszant in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • bosszant in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.