igei

Hungarian

Etymology

ige (verb) + -i (adjective-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈiɡɛji]
  • Hyphenation: igei
  • Rhymes: -ji

Adjective

igei (not comparable)

  1. (grammar) verbal, verb-related, verb-like

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative igei igeiek
accusative igeit igeieket
dative igeinek igeieknek
instrumental igeivel igeiekkel
causal-final igeiért igeiekért
translative igeivé igeiekké
terminative igeiig igeiekig
essive-formal igeiként igeiekként
essive-modal
inessive igeiben igeiekben
superessive igein igeieken
adessive igeinél igeieknél
illative igeibe igeiekbe
sublative igeire igeiekre
allative igeihez igeiekhez
elative igeiből igeiekből
delative igeiről igeiekről
ablative igeitől igeiektől
non-attributive
possessive - singular
igeié igeieké
non-attributive
possessive - plural
igeiéi igeiekéi

Derived terms

Expressions

Further reading

  • igei in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.