első

From the el- stem variant of elő (“fore, the front”) +‎ -ső (adjective-forming suffix).[1]

• IPA^(key): [ˈɛlʃøː]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: el‧ső
• Rhymes: -ʃøː

első (comparative elsőbb, superlative legelső or legelsőbb)

1. first
   • 1836, A’ kijelentett vallásnak rövid históriája, (“A Brief History of the Religion Revealed”) chapter 1, page 3:

     Midőn ez a föld minden dolgokkal úgy felkészíttetett, hogy az embernek is alkalmatos lakhelye lehetett: teremtetett ő általa az első pár ember is Ádám és Éva, kik ártatlanságban és minden ollyan esméretekkel felruházva jöttek ki az Istennek kezéből, a’ mellyek elégségesek voltak arra, hogy ők boldogok legyenek.

     When this earth had been so prepared with all things that it could be a suitable dwelling for man, the first pair of humans, Adam and Eve, were created by him, who came forth from the hand of God in innocence and endowed with all knowledge sufficient to make them happy.

   Boldog első születésnapot! ― Happy first birthday!

   első világháború ― World War I

In compounds numerals, as well as in negatives, exceptionally the regularly formed term egyedik is used instead of the usual form első: tizenegyedik, huszonegyedik, ezeregyedik (“11th, 21st, 1001st”) and mínusz egyedik (“minus 1st”). The distribution is the same with második (“2nd”) (see there).

első (not comparable)

1. front, anterior, fore-

   Synonyms: (less common) elülső, (chiefly of limbs of animals) mellső

   Antonyms: hátsó, (both: rear, back) hátulsó

   Felszállás az első ajtón (notice on certain public transport vehicles)  ― Front-door boarding [only]

első (countable and uncountable, plural elsők)

1. first (the person or thing in the first position)

   Elsőnek érkeztünk. ― We were the first to arrive.

2. (education) first grade, freshman year (the first year of the specific school type in question)

   Most végzem az elsőt. ― I am in the first grade.

• első in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• első in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)