ellenőrző
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɛlːɛnøːrzøː]
- Hyphenation: el‧len‧őr‧ző
- Rhymes: -zøː
Adjective
ellenőrző (not comparable)
- controlling, monitoring, check, control
- ellenőrző szerv ― supervisory body
- ellenőrző lista ― checklist
- költségvetési ellenőrző bizottság ― committee on budgetary control
Declension
Inflection of ellenőrző | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | ellenőrző | ellenőrzők ellenőrzőek |
accusative | ellenőrzőt | ellenőrzőket ellenőrzőeket |
dative | ellenőrzőnek | ellenőrzőknek ellenőrzőeknek |
instrumental | ellenőrzővel | ellenőrzőkkel ellenőrzőekkel |
causal-final | ellenőrzőért | ellenőrzőkért ellenőrzőekért |
translative | ellenőrzővé | ellenőrzőkké ellenőrzőekké |
terminative | ellenőrzőig | ellenőrzőkig ellenőrzőekig |
essive-formal | ellenőrzőként | ellenőrzőkként ellenőrzőekként |
essive-modal | — | — |
inessive | ellenőrzőben | ellenőrzőkben ellenőrzőekben |
superessive | ellenőrzőn | ellenőrzőkön ellenőrzőeken |
adessive | ellenőrzőnél | ellenőrzőknél ellenőrzőeknél |
illative | ellenőrzőbe | ellenőrzőkbe ellenőrzőekbe |
sublative | ellenőrzőre | ellenőrzőkre ellenőrzőekre |
allative | ellenőrzőhöz | ellenőrzőkhöz ellenőrzőekhez |
elative | ellenőrzőből | ellenőrzőkből ellenőrzőekből |
delative | ellenőrzőről | ellenőrzőkről ellenőrzőekről |
ablative | ellenőrzőtől | ellenőrzőktől ellenőrzőektől |
non-attributive possessive - singular |
ellenőrzőé | ellenőrzőké ellenőrzőeké |
non-attributive possessive - plural |
ellenőrzőéi | ellenőrzőkéi ellenőrzőekéi |
Noun
ellenőrző (plural ellenőrzők)
- (informal) Ellipsis of ellenőrző könyv (“approx. report card”, literally “supervising book”)., a small booklet containing the student's grades for one school year and a section for teachers to record individual comments about the student's work and behavior.
- Coordinate term: bizonyítvány (“year-final report card”)
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | ellenőrző | ellenőrzők |
accusative | ellenőrzőt | ellenőrzőket |
dative | ellenőrzőnek | ellenőrzőknek |
instrumental | ellenőrzővel | ellenőrzőkkel |
causal-final | ellenőrzőért | ellenőrzőkért |
translative | ellenőrzővé | ellenőrzőkké |
terminative | ellenőrzőig | ellenőrzőkig |
essive-formal | ellenőrzőként | ellenőrzőkként |
essive-modal | — | — |
inessive | ellenőrzőben | ellenőrzőkben |
superessive | ellenőrzőn | ellenőrzőkön |
adessive | ellenőrzőnél | ellenőrzőknél |
illative | ellenőrzőbe | ellenőrzőkbe |
sublative | ellenőrzőre | ellenőrzőkre |
allative | ellenőrzőhöz | ellenőrzőkhöz |
elative | ellenőrzőből | ellenőrzőkből |
delative | ellenőrzőről | ellenőrzőkről |
ablative | ellenőrzőtől | ellenőrzőktől |
non-attributive possessive - singular |
ellenőrzőé | ellenőrzőké |
non-attributive possessive - plural |
ellenőrzőéi | ellenőrzőkéi |
Possessive forms of ellenőrző | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | ellenőrzőm | ellenőrzőim |
2nd person sing. | ellenőrződ | ellenőrzőid |
3rd person sing. | ellenőrzője | ellenőrzői |
1st person plural | ellenőrzőnk | ellenőrzőink |
2nd person plural | ellenőrzőtök | ellenőrzőitek |
3rd person plural | ellenőrzőjük | ellenőrzőik |
Further reading
- ellenőrző in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- ellenőrző in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.