diófa

Hungarian

Etymology

From dió (walnut) + fa (tree).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈdijoːfɒ]
  • Hyphenation: dió‧fa
  • Rhymes: -fɒ

Noun

diófa (plural diófák)

  1. walnut (tree)
  2. walnut (wood)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative diófa diófák
accusative diófát diófákat
dative diófának diófáknak
instrumental diófával diófákkal
causal-final diófáért diófákért
translative diófává diófákká
terminative diófáig diófákig
essive-formal diófaként diófákként
essive-modal
inessive diófában diófákban
superessive diófán diófákon
adessive diófánál diófáknál
illative diófába diófákba
sublative diófára diófákra
allative diófához diófákhoz
elative diófából diófákból
delative diófáról diófákról
ablative diófától diófáktól
non-attributive
possessive - singular
diófáé diófáké
non-attributive
possessive - plural
diófáéi diófákéi
Possessive forms of diófa
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. diófám diófáim
2nd person sing. diófád diófáid
3rd person sing. diófája diófái
1st person plural diófánk diófáink
2nd person plural diófátok diófáitok
3rd person plural diófájuk diófáik

Derived terms

  • diófás
Compound words

Further reading

  • diófa in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • diófa in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.