diófája

Hungarian

Etymology

diófa + -ja (his/her/its, possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈdijoːfaːjɒ]
  • Hyphenation: dió‧fá‧ja

Noun

diófája

  1. third-person singular single-possession possessive of diófa

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative diófája
accusative diófáját
dative diófájának
instrumental diófájával
causal-final diófájáért
translative diófájává
terminative diófájáig
essive-formal diófájaként
essive-modal diófájául
inessive diófájában
superessive diófáján
adessive diófájánál
illative diófájába
sublative diófájára
allative diófájához
elative diófájából
delative diófájáról
ablative diófájától
non-attributive
possessive - singular
diófájáé
non-attributive
possessive - plural
diófájáéi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.