döbben

See also: dobben

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈdøbːɛn]
  • Hyphenation: döb‧ben
  • Rhymes: -ɛn

Verb

döbben

  1. (intransitive, slightly rare without a prefix) to be startled at something (used with -ra/-re)
    Synonyms: meghökken, meglepődik, rácsodálkozik, elképed, megütközik
  2. (intransitive, slightly rare without a prefix) to realize something (suddenly, with dismay; used with -ra/-re)
    Synonyms: rájön, ráeszmél, tudatára ébred

Conjugation

Derived terms

This form chiefly occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

  • döbben (…) le, le … döbbenledöbben
  • döbben (…) meg, meg … döbbenmegdöbben
  • döbben (…) rá, rá … döbbenrádöbben
  • döbben (…) vissza, vissza … döbbenvisszadöbben

Derived terms

  • döbbenet
  • döbbenés
  • döbbent

Further reading

  • döbben in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • döbben in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.