érzés

See also: Erzes

Hungarian

Etymology

From érez (to feel) + -és (noun-forming suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈeːrzeːʃ]
  • Hyphenation: ér‧zés
  • Rhymes: -eːʃ

Noun

érzés (plural érzések)

  1. sense (conscious awareness)
  2. feeling

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative érzés érzések
accusative érzést érzéseket
dative érzésnek érzéseknek
instrumental érzéssel érzésekkel
causal-final érzésért érzésekért
translative érzéssé érzésekké
terminative érzésig érzésekig
essive-formal érzésként érzésekként
essive-modal
inessive érzésben érzésekben
superessive érzésen érzéseken
adessive érzésnél érzéseknél
illative érzésbe érzésekbe
sublative érzésre érzésekre
allative érzéshez érzésekhez
elative érzésből érzésekből
delative érzésről érzésekről
ablative érzéstől érzésektől
non-attributive
possessive - singular
érzésé érzéseké
non-attributive
possessive - plural
érzéséi érzésekéi
Possessive forms of érzés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. érzésem érzéseim
2nd person sing. érzésed érzéseid
3rd person sing. érzése érzései
1st person plural érzésünk érzéseink
2nd person plural érzésetek érzéseitek
3rd person plural érzésük érzéseik

Derived terms

Further reading

  • érzés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • érzés in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.