vacillál

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin vacillare.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvɒt͡silaːl]
  • Hyphenation: va‧cil‧lál
  • Rhymes: -aːl

Verb

vacillál

  1. (intransitive) to hesitate
    Synonyms: bizonytalankodik, habozik, tétovázik

Conjugation
conjugation of vacillál
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal


Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. vacillálok vacillálsz vacillál vacillálunk vacilláltok vacillálnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. vacilláltam vacilláltál vacillált vacilláltunk vacilláltatok vacilláltak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Future Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. vacillálni fog.
Archaic
Preterit		 Indef. vacillálék vacillálál vacillála vacillálánk vacillálátok vacillálának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. vacillál vala, vacillált vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. vacillálandok vacillálandasz vacilláland vacillálandunk vacillálandotok vacillálandanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. vacillálnék vacillálnál vacillálna vacillálnánk vacillálnátok vacillálnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. vacillált volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. vacilláljak vacillálj or
vacilláljál		 vacilláljon vacilláljunk vacilláljatok vacilláljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. vacillált légyen
Infinitive vacillálni vacillálnom vacillálnod vacillálnia vacillálnunk vacillálnotok vacillálniuk
Other
forms		 Verbal noun Present part. Past part. Future part. Adverbial participle Causative
vacillálás vacilláló vacillált ― vacillálva (vacillálván)
potential conjugation of vacillál
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. vacillálhatok vacillálhatsz vacillálhat vacillálhatunk vacillálhattok vacillálhatnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. vacillálhattam vacillálhattál vacillálhatott vacillálhattunk vacillálhattatok vacillálhattak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Archaic
Preterit		 Indef. vacillálhaték vacillálhatál vacillálhata vacillálhatánk vacillálhatátok vacillálhatának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. vacillálhat vala, vacillálhatott vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. vacillálhatandok
or vacillálandhatok 		vacillálhatandasz
or vacillálandhatsz		 vacillálhatand
or vacillálandhat		 vacillálhatandunk
or vacillálandhatunk		 vacillálhatandotok
or vacillálandhattok		 vacillálhatandanak
or vacillálandhatnak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. vacillálhatnék vacillálhatnál vacillálhatna vacillálhatnánk vacillálhatnátok vacillálhatnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. vacillálhatott volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. vacillálhassak vacillálhass or
vacillálhassál		 vacillálhasson vacillálhassunk vacillálhassatok vacillálhassanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. vacillálhatott légyen
Inf. (vacillálhatni) (vacillálhatnom) (vacillálhatnod) (vacillálhatnia) (vacillálhatnunk) (vacillálhatnotok) (vacillálhatniuk)
Positive adjective ― Neg. adj. ― Adv. part. (vacillálhatva / vacillálhatván)

Derived terms
  • vacillálás

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading
  • vacillál in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.