utolsó

Hungarian

Etymology

utol +‎ -só (adjective-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈutolʃoː]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: utol‧só
  • Rhymes: -ʃoː

Adjective

utolsó (comparative utolsóbb, though not generally used, superlative legutolsó or legutolsóbb)

  1. last (final)
    Antonym: első (“first”)

Usage notes

Only its shorter superlative form, legutolsó (“the very last”), is commonly used.[1]

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative utolsó utolsók
accusative utolsót utolsókat
dative utolsónak utolsóknak
instrumental utolsóval utolsókkal
causal-final utolsóért utolsókért
translative utolsóvá utolsókká
terminative utolsóig utolsókig
essive-formal utolsóként utolsókként
essive-modal — —
inessive utolsóban utolsókban
superessive utolsón utolsókon
adessive utolsónál utolsóknál
illative utolsóba utolsókba
sublative utolsóra utolsókra
allative utolsóhoz utolsókhoz
elative utolsóból utolsókból
delative utolsóról utolsókról
ablative utolsótól utolsóktól
non-attributive
possessive - singular		 utolsóé utolsóké
non-attributive
possessive - plural		 utolsóéi utolsókéi

Although nonstandard, the plural may have a variant with -a- (this extra linking vowel is originally used with present participles only, which is not the case here):

Inflection of utolsó
singular plural
nominative utolsó utolsók
utolsóak
accusative utolsót utolsókat
utolsóakat
dative utolsónak utolsóknak
utolsóaknak
instrumental utolsóval utolsókkal
utolsóakkal
causal-final utolsóért utolsókért
utolsóakért
translative utolsóvá utolsókká
utolsóakká
terminative utolsóig utolsókig
utolsóakig
essive-formal utolsóként utolsókként
utolsóakként
essive-modal — —
inessive utolsóban utolsókban
utolsóakban
superessive utolsón utolsókon
utolsóakon
adessive utolsónál utolsóknál
utolsóaknál
illative utolsóba utolsókba
utolsóakba
sublative utolsóra utolsókra
utolsóakra
allative utolsóhoz utolsókhoz
utolsóakhoz
elative utolsóból utolsókból
utolsóakból
delative utolsóról utolsókról
utolsóakról
ablative utolsótól utolsóktól
utolsóaktól
non-attributive
possessive - singular		 utolsóé utolsóké
utolsóaké
non-attributive
possessive - plural		 utolsóéi utolsókéi
utolsóakéi

Derived terms
Compound words
Expressions

References
  1. A counterexample for its rare comparative is the following: … helye az asztal végén üresen maradott. Portobányi úr eleinte dúlt-fúlt mérgében, hogy többé utolsóbb ember nem akad nála a hosszú asztalnál (“…his seat at the end of the table remained empty. Mr. Portobányi was at first infuriated that there was no laster man at the long table anymore”) by Gyula Krúdy.

Further reading
  • utolsó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.