utalás

Hungarian

Etymology

utal +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈutɒlaːʃ]
  • Hyphenation: uta‧lás

Noun

utalás (plural utalások)

  1. verbal noun of utal: referral, transfer
  2. reference (to something: -ra/-re), cross-reference, allusion, citation, hint, indication
    A cselekményben nincs utalás a jövőre. ― There is no reference to the future in the plot.

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative utalás utalások
accusative utalást utalásokat
dative utalásnak utalásoknak
instrumental utalással utalásokkal
causal-final utalásért utalásokért
translative utalássá utalásokká
terminative utalásig utalásokig
essive-formal utalásként utalásokként
essive-modal — —
inessive utalásban utalásokban
superessive utaláson utalásokon
adessive utalásnál utalásoknál
illative utalásba utalásokba
sublative utalásra utalásokra
allative utaláshoz utalásokhoz
elative utalásból utalásokból
delative utalásról utalásokról
ablative utalástól utalásoktól
non-attributive
possessive - singular		 utalásé utalásoké
non-attributive
possessive - plural		 utaláséi utalásokéi
Possessive forms of utalás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. utalásom utalásaim
2nd person sing. utalásod utalásaid
3rd person sing. utalása utalásai
1st person plural utalásunk utalásaink
2nd person plural utalásotok utalásaitok
3rd person plural utalásuk utalásaik

Further reading
  • utalás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.