tűrt

See also: turt and túrt

Hungarian

Etymology

tűr + -t

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtyːrt]
  • Hyphenation: tűrt
  • Rhymes: -yːrt

Verb

tűrt

  1. third-person singular indicative past indefinite of tűr

Participle

tűrt

  1. past participle of tűr

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative tűrt tűrtek
accusative tűrtet tűrteket
dative tűrtnek tűrteknek
instrumental tűrttel tűrtekkel
causal-final tűrtért tűrtekért
translative tűrtté tűrtekké
terminative tűrtig tűrtekig
essive-formal tűrtként tűrtekként
essive-modal
inessive tűrtben tűrtekben
superessive tűrtön tűrteken
adessive tűrtnél tűrteknél
illative tűrtbe tűrtekbe
sublative tűrtre tűrtekre
allative tűrthöz tűrtekhez
elative tűrtből tűrtekből
delative tűrtről tűrtekről
ablative tűrttől tűrtektől
non-attributive
possessive - singular
tűrté tűrteké
non-attributive
possessive - plural
tűrtéi tűrtekéi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.