tért

See also: tert, terț, and tert-

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈteːrt]
  • Hyphenation: tért
  • Rhymes: -eːrt

Etymology 1

tér (to turn) + -t (past-tense and past-participle suffix)

Verb

tért

  1. third-person singular indicative past indefinite of tér

Participle

tért

  1. past participle of tér
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tért tértek
accusative tértet térteket
dative tértnek térteknek
instrumental térttel tértekkel
causal-final tértért tértekért
translative tértté tértekké
terminative tértig tértekig
essive-formal tértként tértekként
essive-modal
inessive tértben tértekben
superessive térten térteken
adessive tértnél térteknél
illative tértbe tértekbe
sublative tértre tértekre
allative térthez tértekhez
elative tértből tértekből
delative tértről tértekről
ablative térttől tértektől
non-attributive
possessive - singular
térté térteké
non-attributive
possessive - plural
tértéi tértekéi

Usage notes

This form also occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

Etymology 2

tér (space) + -t (accusative suffix)

Noun

tért

  1. (rare) Alternative form of teret, accusative singular of tér
Usage notes

See the Declension section of the noun tér.

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.