tájszótár

Hungarian

Etymology

táj (region) + szótár (dictionary)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtaːjsoːtaːr]
  • Hyphenation: táj‧szó‧tár

Noun

tájszótár (plural tájszótárak)

  1. dialect dictionary

Declension

Inflection of tájszótár
singular plural
nominative tájszótár tájszótárak
accusative tájszótárat
tájszótárt
tájszótárakat
dative tájszótárnak tájszótáraknak
instrumental tájszótárral tájszótárakkal
causal-final tájszótárért tájszótárakért
translative tájszótárrá tájszótárakká
terminative tájszótárig tájszótárakig
essive-formal tájszótárként tájszótárakként
essive-modal
inessive tájszótárban tájszótárakban
superessive tájszótáron tájszótárakon
adessive tájszótárnál tájszótáraknál
illative tájszótárba tájszótárakba
sublative tájszótárra tájszótárakra
allative tájszótárhoz tájszótárakhoz
elative tájszótárból tájszótárakból
delative tájszótárról tájszótárakról
ablative tájszótártól tájszótáraktól
non-attributive
possessive - singular
tájszótáré tájszótáraké
non-attributive
possessive - plural
tájszótáréi tájszótárakéi
Possessive forms of tájszótár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tájszótáram tájszótáraim
2nd person sing. tájszótárad tájszótáraid
3rd person sing. tájszótára tájszótárai
1st person plural tájszótárunk tájszótáraink
2nd person plural tájszótáratok tájszótáraitok
3rd person plural tájszótáruk tájszótáraik

Further reading

  • tájszótár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.