szótár
Hungarian
Etymology
First attested in 1767. From szó (“word”) + tár (“storage place”). Calque of German Wörterbuch. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1][2]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsoːtaːr]
Audio (file) - Hyphenation: szó‧tár
- Rhymes: -aːr
Noun
szótár (plural szótárak)
- dictionary (reference work with a list of words from one or more languages)
- vocabulary (the collection of words a person knows and uses)
- Synonym: szókincs
- 1989, John Updike (author), translated by Árpád Göncz, Így látja Roger [Roger's Version], Budapest: Európa Könyvkiadó, →ISBN, page 63:
- Mint a fiataloké ma általában, az ő szótára is magába olvasztott és semlegesített minden létező szakkifejezést.
- Like the young generally now, she had a vocabulary that already incorporates and neutralizes all possible discipline.
Declension
Inflection of szótár | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szótár | szótárak |
accusative | szótárt szótárat |
szótárakat |
dative | szótárnak | szótáraknak |
instrumental | szótárral | szótárakkal |
causal-final | szótárért | szótárakért |
translative | szótárrá | szótárakká |
terminative | szótárig | szótárakig |
essive-formal | szótárként | szótárakként |
essive-modal | — | — |
inessive | szótárban | szótárakban |
superessive | szótáron | szótárakon |
adessive | szótárnál | szótáraknál |
illative | szótárba | szótárakba |
sublative | szótárra | szótárakra |
allative | szótárhoz | szótárakhoz |
elative | szótárból | szótárakból |
delative | szótárról | szótárakról |
ablative | szótártól | szótáraktól |
non-attributive possessive - singular |
szótáré | szótáraké |
non-attributive possessive - plural |
szótáréi | szótárakéi |
Possessive forms of szótár | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szótáram | szótáraim |
2nd person sing. | szótárad | szótáraid |
3rd person sing. | szótára | szótárai |
1st person plural | szótárunk | szótáraink |
2nd person plural | szótáratok | szótáraitok |
3rd person plural | szótáruk | szótáraik |
Derived terms
- szótárbeli
- szótári
- szótáros
- szótároz, szótáraz
Compound words with this term at the beginning
- szótárhasználó
- szótárirodalom
- szótárírás, szótáríró
- szótárkészítés, szótárkészítő
- szótárszerkesztő(ség)
- szótártan
- szótártudomány
Compound words with this term at the end
- fordítószótár
- hangosszótár
- kéziszótár
- kisszótár
- konkordancia-szótár
- műszótár
- nagyszótár
- rímszótár
- szakszótár
- szinonimaszótár
- szlengszótár
- tájszótár
- útiszótár
- wikiszótár, Wikiszótár
- zsebszótár
Expressions
- értelmező szótár
- szóvégmutató szótár
References
- szótár in Gerstner, Károly (ed.). Új magyar etimológiai szótár. (’New Etymological Dictionary of Hungarian’). Beta version. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet / Magyar Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2011–2022. (Research Institute for Linguistics, Hungary). Language abbreviations
- szótár in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- szótár in Hungarian–English dictionary at SZTAKI
- szótár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.