reszelő
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈrɛsɛløː]
- Hyphenation: re‧sze‧lő
- Rhymes: -løː
Noun
reszelő (plural reszelők)
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | reszelő | reszelők |
accusative | reszelőt | reszelőket |
dative | reszelőnek | reszelőknek |
instrumental | reszelővel | reszelőkkel |
causal-final | reszelőért | reszelőkért |
translative | reszelővé | reszelőkké |
terminative | reszelőig | reszelőkig |
essive-formal | reszelőként | reszelőkként |
essive-modal | — | — |
inessive | reszelőben | reszelőkben |
superessive | reszelőn | reszelőkön |
adessive | reszelőnél | reszelőknél |
illative | reszelőbe | reszelőkbe |
sublative | reszelőre | reszelőkre |
allative | reszelőhöz | reszelőkhöz |
elative | reszelőből | reszelőkből |
delative | reszelőről | reszelőkről |
ablative | reszelőtől | reszelőktől |
non-attributive possessive - singular |
reszelőé | reszelőké |
non-attributive possessive - plural |
reszelőéi | reszelőkéi |
Possessive forms of reszelő | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | reszelőm | reszelőim |
2nd person sing. | reszelőd | reszelőid |
3rd person sing. | reszelője | reszelői |
1st person plural | reszelőnk | reszelőink |
2nd person plural | reszelőtök | reszelőitek |
3rd person plural | reszelőjük | reszelőik |
Derived terms
Further reading
- reszelő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.