rövidül

Hungarian

Etymology

rövid (“short”) +‎ -ül (verb-forming suffix)[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈrøvidyl]
  • Hyphenation: rö‧vi‧dül
  • Rhymes: -yl

Verb

rövidül

  1. (intransitive) to shorten (to become shorter and shorter)
    Perfectives: lerövidül, megrövidül
    A napok egyre rövidülnek. ― The days are growing shorter and shorter.

Conjugation
conjugation of rövidül
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal


Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. rövidülök rövidülsz rövidül rövidülünk rövidültök rövidülnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. rövidültem rövidültél rövidült rövidültünk rövidültetek rövidültek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Future Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. rövidülni fog.
Archaic
Preterit		 Indef. rövidülék rövidülél rövidüle rövidülénk rövidülétek rövidülének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. rövidül vala, rövidült vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. rövidülendek rövidülendesz rövidülend rövidülendünk rövidülendetek rövidülendenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. rövidülnék rövidülnél rövidülne rövidülnénk rövidülnétek rövidülnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. rövidült volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. rövidüljek rövidülj or
rövidüljél		 rövidüljön rövidüljünk rövidüljetek rövidüljenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. rövidült légyen
Infinitive rövidülni rövidülnöm rövidülnöd rövidülnie rövidülnünk rövidülnötök rövidülniük
Other
forms		 Verbal noun Present part. Past part. Future part. Adverbial participle Causative
rövidülés rövidülő rövidült ― rövidülve (rövidülvén)
potential conjugation of rövidül
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. rövidülhetek rövidülhetsz rövidülhet rövidülhetünk rövidülhettek rövidülhetnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. rövidülhettem rövidülhettél rövidülhetett rövidülhettünk rövidülhettetek rövidülhettek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Archaic
Preterit		 Indef. rövidülheték rövidülhetél rövidülhete rövidülheténk rövidülhetétek rövidülhetének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. rövidülhet vala, rövidülhetett vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. rövidülhetendek
or rövidülandhatok 		rövidülhetendesz
or rövidülandhatsz		 rövidülhetend
or rövidülandhat		 rövidülhetendünk
or rövidülandhatunk		 rövidülhetendetek
or rövidülandhattok		 rövidülhetendenek
or rövidülandhatnak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. rövidülhetnék rövidülhetnél rövidülhetne rövidülhetnénk rövidülhetnétek rövidülhetnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. rövidülhetett volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. rövidülhessek rövidülhess or
rövidülhessél		 rövidülhessen rövidülhessünk rövidülhessetek rövidülhessenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. rövidülhetett légyen
Inf. (rövidülhetni) (rövidülhetnem) (rövidülhetned) (rövidülhetnie) (rövidülhetnünk) (rövidülhetnetek) (rövidülhetniük)
Positive adjective ― Neg. adj. ― Adv. part. (rövidülhetve / rövidülhetvén)

Derived terms
  • rövidülés

(With verbal prefixes):

References
  1. rövidül in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • rövidül in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.