pecsét

Hungarian

Etymology

First attested after 1416. Borrowed from a Slavic language (probably from South Slavic), from Proto-Slavic *pečatь. The sense stain was first attested in 1791.[1][2]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈpɛt͡ʃeːt]
  • Hyphenation: pe‧csét
  • Rhymes: -eːt

Noun

pecsét (plural pecsétek)

  1. seal (an official pattern)
  2. a rubber stamp
    Synonym: bélyegző
  3. stain, spot
    Synonym: folt

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative pecsét pecsétek
accusative pecsétet pecséteket
dative pecsétnek pecséteknek
instrumental pecséttel pecsétekkel
causal-final pecsétért pecsétekért
translative pecsétté pecsétekké
terminative pecsétig pecsétekig
essive-formal pecsétként pecsétekként
essive-modal
inessive pecsétben pecsétekben
superessive pecséten pecséteken
adessive pecsétnél pecséteknél
illative pecsétbe pecsétekbe
sublative pecsétre pecsétekre
allative pecséthez pecsétekhez
elative pecsétből pecsétekből
delative pecsétről pecsétekről
ablative pecséttől pecsétektől
non-attributive
possessive - singular
pecsété pecséteké
non-attributive
possessive - plural
pecsétéi pecsétekéi
Possessive forms of pecsét
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. pecsétem pecsétjeim
2nd person sing. pecséted pecsétjeid
3rd person sing. pecsétje pecsétjei
1st person plural pecsétünk pecsétjeink
2nd person plural pecsétetek pecsétjeitek
3rd person plural pecsétjük pecsétjeik

Derived terms

  • pecsétel
  • pecsétes
Compound words
  • pecsétgyűrű
  • pecsétnyomó
  • pecsétőr
  • pecsétviasz
  • tintapecsét
  • zsírpecsét

References

  1. pecsét in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)
  2. pecsét in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN

Further reading

  • pecsét in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.