napfény

Hungarian

Etymology

nap (sun) + fény (light)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈnɒpfeːɲ]
  • (file)
  • Hyphenation: nap‧fény

Noun

napfény (plural napfények)

  1. sunlight, sun, sunshine

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative napfény napfények
accusative napfényt napfényeket
dative napfénynek napfényeknek
instrumental napfénnyel napfényekkel
causal-final napfényért napfényekért
translative napfénnyé napfényekké
terminative napfényig napfényekig
essive-formal napfényként napfényekként
essive-modal
inessive napfényben napfényekben
superessive napfényen napfényeken
adessive napfénynél napfényeknél
illative napfénybe napfényekbe
sublative napfényre napfényekre
allative napfényhez napfényekhez
elative napfényből napfényekből
delative napfényről napfényekről
ablative napfénytől napfényektől
non-attributive
possessive - singular
napfényé napfényeké
non-attributive
possessive - plural
napfényéi napfényekéi
Possessive forms of napfény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. napfényem napfényeim
2nd person sing. napfényed napfényeid
3rd person sing. napfénye napfényei
1st person plural napfényünk napfényeink
2nd person plural napfényetek napfényeitek
3rd person plural napfényük napfényeik

Further reading

  • napfény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.