nagyzol

Hungarian

Etymology

First attested in 1744. nagy (big) + -z + -ol (verb-forming suffix)[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈnɒɟzol]
  • Hyphenation: nagy‧zol
  • Rhymes: -ol

Verb

nagyzol

  1. (intransitive) to talk big, boast, brag (to exaggerate one's abilities or achievements)
    Synonyms: henceg, előkelősködik, hivalkodik, nagyra van, nagyokat mond, felvág, adja a bankot, nagy a mellénye

Conjugation

Derived terms

  • nagyzolás

References

  1. nagyzol in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • nagyzol in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.