metsző

Hungarian

Etymology

metsz (to cut, incise) + (present-participle suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɛt͡sːøː]
  • Hyphenation: met‧sző
  • Rhymes: -t͡søː

Participle

metsző

  1. present participle of metsz

Adjective

metsző (comparative metszőbb, superlative legmetszőbb)

  1. pruning, cutting
    metsző eszközökpruning tools
  2. bitter, harsh, piercing, stinging
    metsző hidegbitter cold
    metsző szélharsh wind
    metsző levegőcrisp air
  3. incisive, sharp, biting, sarcastic (having the quality of incising, cutting, or penetrating, as with a sharp instrument)
    metsző pillantássharp look
    metsző hangonin a sharp voice
    metsző gúnybiting sarcasm
    metsző fájdalomsharp pain

Declension

Inflection of metsző
singular plural
nominative metsző metszők
metszőek
accusative metszőt metszőket
metszőeket
dative metszőnek metszőknek
metszőeknek
instrumental metszővel metszőkkel
metszőekkel
causal-final metszőért metszőkért
metszőekért
translative metszővé metszőkké
metszőekké
terminative metszőig metszőkig
metszőekig
essive-formal metszőként metszőkként
metszőekként
essive-modal
inessive metszőben metszőkben
metszőekben
superessive metszőn metszőkön
metszőeken
adessive metszőnél metszőknél
metszőeknél
illative metszőbe metszőkbe
metszőekbe
sublative metszőre metszőkre
metszőekre
allative metszőhöz metszőkhöz
metszőekhez
elative metszőből metszőkből
metszőekből
delative metszőről metszőkről
metszőekről
ablative metszőtől metszőktől
metszőektől
non-attributive
possessive - singular
metszőé metszőké
metszőeké
non-attributive
possessive - plural
metszőéi metszőkéi
metszőekéi

Derived terms

Compound words

Noun

metsző (plural metszők)

  1. cutter, pruner (a person who prunes or a tool used in pruning)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative metsző metszők
accusative metszőt metszőket
dative metszőnek metszőknek
instrumental metszővel metszőkkel
causal-final metszőért metszőkért
translative metszővé metszőkké
terminative metszőig metszőkig
essive-formal metszőként metszőkként
essive-modal
inessive metszőben metszőkben
superessive metszőn metszőkön
adessive metszőnél metszőknél
illative metszőbe metszőkbe
sublative metszőre metszőkre
allative metszőhöz metszőkhöz
elative metszőből metszőkből
delative metszőről metszőkről
ablative metszőtől metszőktől
non-attributive
possessive - singular
metszőé metszőké
non-attributive
possessive - plural
metszőéi metszőkéi
Possessive forms of metsző
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. metszőm metszőim
2nd person sing. metsződ metszőid
3rd person sing. metszője metszői
1st person plural metszőnk metszőink
2nd person plural metszőtök metszőitek
3rd person plural metszőjük metszőik

Derived terms

Compound words

Further reading

  • metsző in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.