múzsa

See also: Múzsa

Hungarian

Etymology

From Latin Musa, from Ancient Greek Μοῦσα (Moûsa).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmuːʒɒ]
  • Hyphenation: mú‧zsa
  • Rhymes: -ʒɒ

Noun

múzsa (plural múzsák)

  1. (Greek mythology) Muse (one of the nine Ancient Greek deities of the arts)
  2. muse (source of inspiration)

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative múzsa múzsák
accusative múzsát múzsákat
dative múzsának múzsáknak
instrumental múzsával múzsákkal
causal-final múzsáért múzsákért
translative múzsává múzsákká
terminative múzsáig múzsákig
essive-formal múzsaként múzsákként
essive-modal — —
inessive múzsában múzsákban
superessive múzsán múzsákon
adessive múzsánál múzsáknál
illative múzsába múzsákba
sublative múzsára múzsákra
allative múzsához múzsákhoz
elative múzsából múzsákból
delative múzsáról múzsákról
ablative múzsától múzsáktól
non-attributive
possessive - singular		 múzsáé múzsáké
non-attributive
possessive - plural		 múzsáéi múzsákéi
Possessive forms of múzsa
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. múzsám múzsáim
2nd person sing. múzsád múzsáid
3rd person sing. múzsája múzsái
1st person plural múzsánk múzsáink
2nd person plural múzsátok múzsáitok
3rd person plural múzsájuk múzsáik

Further reading
  • múzsa in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.