kiderült

Hungarian

Etymology

kiderül + -t

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkidɛrylt]
  • Hyphenation: ki‧de‧rült

Verb

kiderült

  1. third-person singular indicative past indefinite of kiderül

Participle

kiderült

  1. past participle of kiderül

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative kiderült kiderültek
accusative kiderültet kiderülteket
dative kiderültnek kiderülteknek
instrumental kiderülttel kiderültekkel
causal-final kiderültért kiderültekért
translative kiderültté kiderültekké
terminative kiderültig kiderültekig
essive-formal kiderültként kiderültekként
essive-modal
inessive kiderültben kiderültekben
superessive kiderültön kiderülteken
adessive kiderültnél kiderülteknél
illative kiderültbe kiderültekbe
sublative kiderültre kiderültekre
allative kiderülthöz kiderültekhez
elative kiderültből kiderültekből
delative kiderültről kiderültekről
ablative kiderülttől kiderültektől
non-attributive
possessive - singular
kiderülté kiderülteké
non-attributive
possessive - plural
kiderültéi kiderültekéi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.