kellemes
Hungarian
Etymology
From kell (“to be necessary; desirable; pleasant”) + -em (instantaneous verb-forming suffix or noun-forming suffix) + -es (having a quality, adjective-forming suffix)[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkɛlːɛmɛʃ]
Audio (file) - Hyphenation: kel‧le‧mes
- Rhymes: -ɛʃ
Adjective
kellemes (comparative kellemesebb, superlative legkellemesebb)
- pleasant
- Antonym: kellemetlen
Declension
| Inflection of kellemes | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kellemes | kellemesek |
| accusative | kellemeset kellemest |
kellemeseket |
| dative | kellemesnek | kellemeseknek |
| instrumental | kellemessel | kellemesekkel |
| causal-final | kellemesért | kellemesekért |
| translative | kellemessé | kellemesekké |
| terminative | kellemesig | kellemesekig |
| essive-formal | kellemesként | kellemesekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kellemesben | kellemesekben |
| superessive | kellemesen | kellemeseken |
| adessive | kellemesnél | kellemeseknél |
| illative | kellemesbe | kellemesekbe |
| sublative | kellemesre | kellemesekre |
| allative | kellemeshez | kellemesekhez |
| elative | kellemesből | kellemesekből |
| delative | kellemesről | kellemesekről |
| ablative | kellemestől | kellemesektől |
| non-attributive possessive - singular |
kellemesé | kellemeseké |
| non-attributive possessive - plural |
kellemeséi | kellemesekéi |
See also
References
- kellemes in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- kellemes in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.