kecses

Hungarian

Etymology

kecs +‎ -es (adjective-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkɛt͡ʃɛʃ]
  • Hyphenation: ke‧cses
  • Rhymes: -ɛʃ

Adjective

kecses (comparative kecsesebb, superlative legkecsesebb)

  1. (literary, of a person, especially a woman or rarely of an animal) graceful, gracious, charming

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kecses kecsesek
accusative kecseset kecseseket
dative kecsesnek kecseseknek
instrumental kecsessel kecsesekkel
causal-final kecsesért kecsesekért
translative kecsessé kecsesekké
terminative kecsesig kecsesekig
essive-formal kecsesként kecsesekként
essive-modal — —
inessive kecsesben kecsesekben
superessive kecsesen kecseseken
adessive kecsesnél kecseseknél
illative kecsesbe kecsesekbe
sublative kecsesre kecsesekre
allative kecseshez kecsesekhez
elative kecsesből kecsesekből
delative kecsesről kecsesekről
ablative kecsestől kecsesektől
non-attributive
possessive - singular		 kecsesé kecseseké
non-attributive
possessive - plural		 kecseséi kecsesekéi

Derived terms

Further reading
  • kecses in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.