kecs

Hungarian

Etymology

Back-formation from kecsegtet (to attract, charm, seduce).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkɛt͡ʃ]
  • Hyphenation: kecs
  • Rhymes: -ɛt͡ʃ

Noun

kecs

  1. (archaic, literary, mostly of women) grace, charm (elegant movement; poise or balance; delicate beauty)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kecs kecsek
accusative kecset kecseket
dative kecsnek kecseknek
instrumental keccsel kecsekkel
causal-final kecsért kecsekért
translative keccsé kecsekké
terminative kecsig kecsekig
essive-formal kecsként kecsekként
essive-modal
inessive kecsben kecsekben
superessive kecsen kecseken
adessive kecsnél kecseknél
illative kecsbe kecsekbe
sublative kecsre kecsekre
allative kecshez kecsekhez
elative kecsből kecsekből
delative kecsről kecsekről
ablative kecstől kecsektől
non-attributive
possessive - singular
kecsé kecseké
non-attributive
possessive - plural
kecséi kecsekéi
Possessive forms of kecs
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kecsem kecseim
2nd person sing. kecsed kecseid
3rd person sing. kecse kecsei
1st person plural kecsünk kecseink
2nd person plural kecsetek kecseitek
3rd person plural kecsük kecseik

Derived terms

Further reading

  • kecs in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.