kecs
Hungarian
Etymology
Back-formation from kecsegtet (“to attract, charm, seduce”).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkɛt͡ʃ]
- Hyphenation: kecs
- Rhymes: -ɛt͡ʃ
Noun
kecs
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | kecs | kecsek |
accusative | kecset | kecseket |
dative | kecsnek | kecseknek |
instrumental | keccsel | kecsekkel |
causal-final | kecsért | kecsekért |
translative | keccsé | kecsekké |
terminative | kecsig | kecsekig |
essive-formal | kecsként | kecsekként |
essive-modal | — | — |
inessive | kecsben | kecsekben |
superessive | kecsen | kecseken |
adessive | kecsnél | kecseknél |
illative | kecsbe | kecsekbe |
sublative | kecsre | kecsekre |
allative | kecshez | kecsekhez |
elative | kecsből | kecsekből |
delative | kecsről | kecsekről |
ablative | kecstől | kecsektől |
non-attributive possessive - singular |
kecsé | kecseké |
non-attributive possessive - plural |
kecséi | kecsekéi |
Possessive forms of kecs | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | kecsem | kecseim |
2nd person sing. | kecsed | kecseid |
3rd person sing. | kecse | kecsei |
1st person plural | kecsünk | kecseink |
2nd person plural | kecsetek | kecseitek |
3rd person plural | kecsük | kecseik |
Derived terms
Further reading
- kecs in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.