karkötő
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkɒrkøtøː]
- Hyphenation: kar‧kö‧tő
- Rhymes: -tøː
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | karkötő | karkötők |
accusative | karkötőt | karkötőket |
dative | karkötőnek | karkötőknek |
instrumental | karkötővel | karkötőkkel |
causal-final | karkötőért | karkötőkért |
translative | karkötővé | karkötőkké |
terminative | karkötőig | karkötőkig |
essive-formal | karkötőként | karkötőkként |
essive-modal | — | — |
inessive | karkötőben | karkötőkben |
superessive | karkötőn | karkötőkön |
adessive | karkötőnél | karkötőknél |
illative | karkötőbe | karkötőkbe |
sublative | karkötőre | karkötőkre |
allative | karkötőhöz | karkötőkhöz |
elative | karkötőből | karkötőkből |
delative | karkötőről | karkötőkről |
ablative | karkötőtől | karkötőktől |
non-attributive possessive - singular |
karkötőé | karkötőké |
non-attributive possessive - plural |
karkötőéi | karkötőkéi |
Possessive forms of karkötő | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | karkötőm | karkötőim |
2nd person sing. | karkötőd | karkötőid |
3rd person sing. | karkötője | karkötői |
1st person plural | karkötőnk | karkötőink |
2nd person plural | karkötőtök | karkötőitek |
3rd person plural | karkötőjük | karkötőik |
Further reading
- karkötő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.