karaván

See also: karavan

Hungarian

Etymology

From German Karawane, from Italian carovana, from Persian کاروان (kârvân, caravan).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkɒrɒvaːn]
  • Hyphenation: ka‧ra‧ván
  • Rhymes: -aːn

Noun

karaván (plural karavánok)

  1. caravan

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative karaván karavánok
accusative karavánt karavánokat
dative karavánnak karavánoknak
instrumental karavánnal karavánokkal
causal-final karavánért karavánokért
translative karavánná karavánokká
terminative karavánig karavánokig
essive-formal karavánként karavánokként
essive-modal
inessive karavánban karavánokban
superessive karavánon karavánokon
adessive karavánnál karavánoknál
illative karavánba karavánokba
sublative karavánra karavánokra
allative karavánhoz karavánokhoz
elative karavánból karavánokból
delative karavánról karavánokról
ablative karavántól karavánoktól
non-attributive
possessive - singular
karaváné karavánoké
non-attributive
possessive - plural
karavánéi karavánokéi
Possessive forms of karaván
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. karavánom karavánjaim
2nd person sing. karavánod karavánjaid
3rd person sing. karavánja karavánjai
1st person plural karavánunk karavánjaink
2nd person plural karavánotok karavánjaitok
3rd person plural karavánjuk karavánjaik

Derived terms

Compound words
Expressions

Further reading

  • karaván in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.