köhög

Hungarian

Etymology

From an onomatopoeic (sound-imitative) root + -ög (frequentative verb-forming suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkøhøɡ]
  • Hyphenation: kö‧hög
  • Rhymes: -øɡ

Verb

köhög

  1. (intransitive) to cough (to push air from the lungs)
    A portól mindig köhögnöm kell. ― The dust is always making me cough.
  2. (intransitive) to cough (to make a noise like a cough)
    A motor köhögött, azután leállt. ― The engine coughed, then stopped.

Conjugation
conjugation of köhög
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal


Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. köhögök köhögsz köhög köhögünk köhögtök köhögnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. köhögtem köhögtél köhögött köhögtünk köhögtetek köhögtek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Future Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. köhögni fog.
Archaic
Preterit		 Indef. köhögék köhögél köhöge köhögénk köhögétek köhögének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. köhög vala, köhögött vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. köhögendek köhögendesz köhögend köhögendünk köhögendetek köhögendenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. köhögnék köhögnél köhögne köhögnénk köhögnétek köhögnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. köhögött volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. köhögjek köhögj or
köhögjél		 köhögjön köhögjünk köhögjetek köhögjenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. köhögött légyen
Infinitive köhögni köhögnöm köhögnöd köhögnie köhögnünk köhögnötök köhögniük
Other
forms		 Verbal noun Present part. Past part. Future part. Adverbial participle Causative
köhögés köhögő köhögött ― köhögve (köhögvén)
potential conjugation of köhög
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. köhöghetek köhöghetsz köhöghet köhöghetünk köhöghettek köhöghetnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. köhöghettem köhöghettél köhöghetett köhöghettünk köhöghettetek köhöghettek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Archaic
Preterit		 Indef. köhögheték köhöghetél köhöghete köhögheténk köhöghetétek köhöghetének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. köhöghet vala, köhöghetett vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. köhöghetendek
or köhögandhatok 		köhöghetendesz
or köhögandhatsz		 köhöghetend
or köhögandhat		 köhöghetendünk
or köhögandhatunk		 köhöghetendetek
or köhögandhattok		 köhöghetendenek
or köhögandhatnak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. köhöghetnék köhöghetnél köhöghetne köhöghetnénk köhöghetnétek köhöghetnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. köhöghetett volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. köhöghessek köhöghess or
köhöghessél		 köhöghessen köhöghessünk köhöghessetek köhöghessenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. köhöghetett légyen
Inf. (köhöghetni) (köhöghetnem) (köhöghetned) (köhöghetnie) (köhöghetnünk) (köhöghetnetek) (köhöghetniük)
Positive adjective ― Neg. adj. ― Adv. part. (köhöghetve / köhöghetvén)

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • beleköhög
  • felköhög
  • kiköhög
  • közbeköhög
  • ráköhög
  • összeköhög
  • végigköhög
  • köhécsel
  • köhint

References
  1. köhög in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • köhög in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.